Véget ért a munka Pécsen, már csak előadni és előtte bepróbálni fogok visszajárni (legalábbis egyelőre). Ma még lenyomatok 2 nagyon vicces Anconai előadást, aztán este irány a Nagy Magyar Alma!! Sajnos táncosként úgy vettem észre, hogy a mi Almánk kívül ugyan fényes és dicsérik a népek, hát belülről ez már kevésbé igaz. Egy szó, mint száz....elküldtem tegnap az önéletrajzomat egy kísérőlevél és egy YouTube-ra feltöltött Én táncos videó linkjének társaságában Augsburgba, Mannheimba és Londonba a Random Dance Company-hez. 

Sajnálatos, hogy még mindig nem áll készen az ország a művészetre. Nekem ez a szakmám, az életem. Ez az amibe maximálisan beleteszem magam és ez az amiből meg kell élnem. Itthon ez nem működik. Budapesten meg még kevésbé. Az alulfizetettség egy zavaró körülmény, azonban a megbízhatatlanság az, ami mindent elront. Nehéz szívvel, mert van ki idehúz, de muszáj lépni oda, ahol megbescsülik azt, amit csinálok. Nem utolsó sorban szakmaliag is fejlettebbek. Haladnak a korral.