Vasárnap este érkeztem haza Zágrábból. Van egy hetem kicsit pihenni, feltöltődni. Mindenképpen aktív pihenésről lesz szó. Fontos, hogy megtartsam a kondimat, mivel április 29-én a Tánc Világnapján Leo Mujic féle "Do you still feed the animal..." című duettet fogok táncolni Masa Kolarral Horvátországban.

Az iPad-emet valamikor korábban leejtettem odakint a horvátoknál és sajnos azóta nem hajlandó csatlakozni a 3G hálózatra. Most éppen iDokinál van kivizsgáláson és remélhetőleg nem lesz túl drága a rehabilitáció.

Nagyon jó itthon. Annyira sok volt az az 1 hónap távollát, hogy most minden nap sokkal értékesebbnek tűnik itthon, mint előtte. Mintha lassabban telne az idő, és ennek nagyon örülök. A testem karbantartásán kívül maximálisan feltöltődésre használom ezt a néhány napot majd. Úgy, mint szöszmötölés a weblapommal, sütés-főzés, magánélet élés, család-látogatás, kutyasétáltatás és minden ami jól esik. Nincs napirend, nincs főnök, nincs próba és magyarul beszélhetek.

Elcsíptem a teraszon egy napozó gyíkot, aki kicsit gyanakodni kezdett, amikor iPhone-al közelítettem felé, úgyhogy a fotó után olajra lépett, hiába kérleltem, hogy maradjon egy közeli erejéig.