Tegnap nagy műtétje volt szegény kis Hercegünknek, ugyanis a hátán nőtt egy kis pukli még valamikor az új év után, ami egyszer kifakadt, majd begyógyult és most szerda reggel ismét csordogált a beltartalma a puklinak, amiről régebben azt hittük ártatlan zsírcsomó vagy nagyra nőtt pattanás szerű gyulladás, esetleg valami faggyú vagy mi. Az orvos is azt hitte és azt tanácsolta, hogy csak akkor vágassuk ki, ha valami más miatt egyébként is altatni kellene a kiscsillagot. 

Nos a szerdai pukli-pukkadás után jobbnak láttuk mégiscsak megműttetni a Marci hátát, mert nagyon csúnya volt a puklija. Mint kiderült nagyon jól tettük, ugyanis valami daganat félét szedtek ki belőle, ami igencsak behálózta magát a kis szépségbe. jövő héten visszük a mintát szövettanra. Reméljük nincs semmi baj. 

A műtét után szegényke nagyon esetlen volt, azt sem tudta hol van és minket sem ismert fel. A kocsiban meg hosszan sírt. Még Pali sem hallotta Őt ennyire sírni. Aztán hátrnyújtottam neki a kezemet és végig beszéltünk hozzá hazáig. Az megnyugtatta és lassan, nagyon lassan kezdett egyre inkább magához térni a nap folyamán. A kertben a fa alatt pihengettek a fiúk, amit meg is örökítettem. 

 Marci kapott a sebére egy kis kályha-ezüstöt a doktorbácsitól, hogy gyorsabban gyógyuljon