Itt a tavasz, vele együtt a tavaszi fáradtság is. Mit lehet tenni ellene? Semmit. Pihenni, átvészelni. -mondta Maci Chef:)

Ma esti edzés helyett inkább pihentünk és volt időnk finomat sütni-főzni. Maci főzött paprikás krumplit, amihez madársalátát nyomattunk egyszerű olivaolajos-barackos balzsamecet kombóval.

Aztán kicsivel később gondoltam egyet és (a hiányzó alapanyagok beszerzése után) sütöttem egy mandulás-polentás sütit, amit vanília fagyival tálalva kell enni.

Így néz ki a süti az iPad-es Photo CookBook alkalmazásban.

Persze élőben is ilyenre sikerült, csak nem akartam a fényképezéssel azt elérni, hogy a fagyi szétolvad a meleg mandulás-polentás sütin. Szóval csak ettük ezt az isteni olasz csodát.

Annyira megy egymáshoz a fagyi meg a süti, hogy rögtön repetáztunk is belőle és csak egy rendhagyó képet csináltam a pusztításról.

 Az iPades iPhotonak van egy nagyon egyszerű és látványos, igényes funkciója. Photo Journal-nak, vagy magyarul egyszerűen Naplónak hivják. Handrás a blogjában írt róla és tett közzé egy ilyen Naplót, ami nagyon tetszett és azonnal csináltam egy naplót a Szőkéről. Enjoy!!!

Kattints ide vagy a képre!

 Majdnem egy év történéseit foglalnám össze nagyon röviden, hogy aztán a jelen történéseivel folytathassam a blogot.

Zágrábból még tettem közzé néhány bejegyzést, aztán egyszercsak félbeszakadt a blogolásom május 29-én, 2011-ben Magyarországon. Utána még visszamentem Zágrábba befejezni a Shake your booty projectet, azonban nem lett előadás második nekifutásra sem, mert lesérült a "beugró" lány. Ez van, 4 hónap munka előadás nélkül.

Júliusban Mannheimban tanultam be 2 balettet a Rómeó és Júliában Lord Capulet (Júlia apja) szerepét és a Garden of Other című darabban, amit kellett. Aki lemaradt annak mondom, hogy felvettek Mannheimba, Németországba a National Theater Mannheim, Kevin O'Day Ballet társulatába. Ezért jöttem betanulni a távozó táncosok helyét.

Augusztusban Budapesten volt még 2 Change Back a Várszínházban. Nagy szerelmem, már a Change Back. 

Nyaraltunk egy hetet még a Balatonon sokad magunkkal: Kláráékkal (ők 6-an) és mi hárman Marci kutyával.

Szigeten Prince koncertre mentünk.

Majd a pakolás és irány Mannheim. Lakásvadászat. Nem volt egyszerű, de azért sikerült.

Az évad szeptember 12-én kezdődött. Annyi munka volt, hogy semmire sem volt erőm utána. Egy hónapig tábori körülmények között laktam egyedül.

Majd októberben Pali, Marci kutya, Csipi, Klára, Ádám tesóm és a Gocsik Robi hozták a bútorokat Szentjakabról. Komoly meló volt a beköltözés, bár nekik még komolyabb lehetett a kiköltözés. Szépen belaktuk a lakást és a folyópartot. Marci kutya nagyon élvezte a nagy zöld füves folyóparton a rohangálást, nyuszikat kergetett, tele volt energiával. Majd, sajnos újra beteg lett. Ezt most nem fogom leírni, nem akarom ismét végigélni. Végül elment a mi kis gyönyörű Szőke Hercegünk december 12-én.

Kicsit visszamenve az időben, még novemberben járt nálunk a Ditti, ja bocsi, Edit :) haha.... megnézte az egyik premieremet az I'm with the band-et, ami az évad első bemutatója volt. Nekem ugyan a harmadik, mert nekem a régi darabok is újnak számítanak. Aztán csak a munka-munka-munka. Eddig volt Romeo and Juliet, Garden of Other, I'm with the band, Chansons, Rilke (első kiemelt szerepem), Résonnances Chopin (magyar zongorista, Emödy Nóra 2 felvonást játszik végig egyedül, zseniálisan). Már egészen belejöttem a társulat tempójába. Persze nem állt meg a munka a Chopin után. Dolgozunk a következő bemutatón aminek "3 to 1" a címe. 3 egyfelvonásos balett.

Jelenleg a munkafolyamatnak viszonylag az elején járunk és az elmúlt 2 napban nem sok dolgom volt így megtehettem, hogy mióta itt vagyok először elvillamosozzak a szomszédos Heidelbergbe, ami egy gyönyörű kis város. Élveztem nagyon azt a 10 precet, amit ott voltam. Na jó meg az utazást és az ablakon bámulást.

Ennyi. Innen folytatom talán kicsit sűrűbben, mint eddig.

A legutóbbi bejegyzésem majdnem egy éve volt. Azóta annyi minden történt, hogy nem is igazán éreztem indíttatást, hogy folytassam a blogomat. Legyen ez egy újrakezdés bejegyzés és ahogy energiám engedi bepótolom az elmúlt év történéseit. 

 Valamikor május közepén Pécsen néztem meg a Pityuval meg a Kecsóval a Thor-t. Nekik kevésbé jött be, de nekem annál inkább. Látványos, tele akciókkal, verekedéssel, jó nőkkel, jó pasikkal, tudománnyal, fantasztikummal és izgalmas történettel. Mindenki talál benne neki tetsző dolgot. Aki szereti pl a Csillagkapu sorozatot és az ehhez hasonló űrben játszódó sci-fiket annak maximálisan ajánlom (mindenképpen 3D-ben).

Akinek tud ajánlani jó filmeket, amit érdemes megnézni ajánljon legyen szíves. Köszönöm!

 Tegnap elmentem az Anikóhoz a fodrász(unk)hoz egy szokásos hajvágásra és Ő mesélte nekem, hogy milyen finom lekvárt és limonádét csinált rózsaszirmokból. Én azonnal rákaptam a dologra.

Ma reggel kimentem a kertbe és téptem a már elnyílt rózsákból két nagy maréknyi szirmot.

Az egyik felét beáztattam kb 4-5 liter (Britaval szűrt) vízbe és ment a hűtőbe. A másik felét, pedig fazékba és lekvárt főztem belőle. Az ízeket csak később tudjuk kipróbálni illetve kiélvezni, ugyanis a limonádéhoz 2 napig kell áztatni a szirmokat, a dzsemnek meg ki kell hűlnie.

 Tegnap nagy műtétje volt szegény kis Hercegünknek, ugyanis a hátán nőtt egy kis pukli még valamikor az új év után, ami egyszer kifakadt, majd begyógyult és most szerda reggel ismét csordogált a beltartalma a puklinak, amiről régebben azt hittük ártatlan zsírcsomó vagy nagyra nőtt pattanás szerű gyulladás, esetleg valami faggyú vagy mi. Az orvos is azt hitte és azt tanácsolta, hogy csak akkor vágassuk ki, ha valami más miatt egyébként is altatni kellene a kiscsillagot. 

Nos a szerdai pukli-pukkadás után jobbnak láttuk mégiscsak megműttetni a Marci hátát, mert nagyon csúnya volt a puklija. Mint kiderült nagyon jól tettük, ugyanis valami daganat félét szedtek ki belőle, ami igencsak behálózta magát a kis szépségbe. jövő héten visszük a mintát szövettanra. Reméljük nincs semmi baj. 

A műtét után szegényke nagyon esetlen volt, azt sem tudta hol van és minket sem ismert fel. A kocsiban meg hosszan sírt. Még Pali sem hallotta Őt ennyire sírni. Aztán hátrnyújtottam neki a kezemet és végig beszéltünk hozzá hazáig. Az megnyugtatta és lassan, nagyon lassan kezdett egyre inkább magához térni a nap folyamán. A kertben a fa alatt pihengettek a fiúk, amit meg is örökítettem. 

 Marci kapott a sebére egy kis kályha-ezüstöt a doktorbácsitól, hogy gyorsabban gyógyuljon

 Közeleg a nyár, egyre szebb idő van. Ritkán éreztem, ennyire azt, hogy melózni akarok, melózni akarok. Nem a próbák hiányoznak, meg a napi gyaki, hanem legszívesebben mindennap vagy leglábbis minnél sűrűbben szeretnék színpadra lépni. Május 5-én hazajöttem Horvátországból, azóta volt egy Jó és a Rossz kertjében előadásom Pécsen, egy Change Back a Várszínházban, jövő hétfőn, 23-án lesz egy Medic'All Art-os Improvizációs estem, aztán a hónap végén megyek vissza Zágrábba, majd június 11-12-13án lesznek a bemutató előadások a Shake your booty-ból.

Addig is igyekszem formában tartani magamat és pihenni, ameddig lehet. Előadást akarok, előadást akarok. Pl néhány plusz Change Back, meg azért jöhetnek Jó és a Rossz előadások is.

Ezek hiányában sem panaszkodhatom, mert otthon lehetek Macival és Marcival. Kell az is, hogy amikor újra dolgozok ne érezzem azt, hogy soha nem állok meg. Tudjátok a kiégést meg kell hagyni sokkal-sokkal későbbre. Leginkább főzünk és pihenünk, meg éljük az életünket, de azért edzegetek, jógázgatok is kicsikét.

Ha már főzésről van szó, ma megvettem iPadre a Photo Cook Book app-et, ami nagyon király és sok receptet ki akarok belőle próbálni.

Kb 2 hete csinált maci Spárga-levest, ami krémlevesnek indult, de annyira szép lett, hogy inkább meghagyta tavaszias formában, kis parmezánnal és petrezselyemmel díszítve. Voilá.

Ja, és a hús egyáltalán nem hiányzik.

 Kb. egy hete közöltem egy videót, amiben Marci kutya megszállott módjára nyomul a gyíkokra. Persze egyet sem kapott el. Naná, hogy nem. Gondoltam. Maci egyik reggel talált egy feldarabolt gyíkot a fűben....hmmmm. Marci sok Dextert nézett!

Ennyit a szövegről. Ma lekaptam két hüllőt és a szőke herceget is. Nagyon jó képek lettek. Hamarosan videót is gyártok majd róluk.

 Alig több, mint egy hét választott el bennünket Zágrábban a Shake your booty premierjétől, amikor is Masa (főnökasszony, táncosnő) olyan lábfájdalmaktól kezdett szenvedni, hogy járni sem bírt. Jött a pánik és a gyors megoldások keresése. Mivel a premier túl közel volt, ahhoz hogy várjunk a csodára és kockáztassuk Masa testi épségét valamint a darab sikerét, azonnal megoldásra volt szükség. Az egyetlen és lehetséges megoldás pedig a bemutató elhalasztása egy későbbi időpontra, június 11-re. Többször átbeszéltük, hánytuk-vetettük és abban maradtunk, hogy "see you later, aligator". Ezután leszerveztem mindent:

 - a vonatjegyet haza,

 - a május 10-i Jó és Rossz kertjében előadást elvállaltam, ha már mégiscsak otthon          vagyok.

Balu örült, Maci örült és én is örültem. Mindenki örült. Azonban volt egy kis fordulat az egészben. Felhívott Zoran (főnök, koreográfus), hogy maradjak mégiscsak, meglátjuk mi lesz. Nem kicsit hozott kellemetlen helyzetbe Pécs miatt. Mire kidühöngtem magam és visszamondtam a pécsi előadást és lehiggadtam és beletörődtem a maradásba, Masa írt, hogy mégiscsak elhalasztjuk az előadást, szóval hazamehetek. Hazajöttem.

UPDATE: A premier és a többi előadás 1 hónappal később lesz. Június 11, 12 és 13-án.

 Tegnap késő délutánra végre felkerült a YouTube-ra az úgymond "kulisszák mögött" videó, arról a darabról, amin Zágrábban dolgozok március 7-e óta. Legalábbis a fő projectről, aminek a címe: Broadcasting "Shake your booty". Mellette volt szerencsém eltáncolni Masa-val egy Leo Mujic koreografálta duettet a Tánc Világnapján Pozega-ban, ami jól sikerült, csak az a baj, hogy szerintem nem fogjuk többször előadni, ugyanis szeptembertől Mannheimban folytatom táncos pályafutásomat, mint társulati tag a Kevin O'Day Balett-nél.

Egy szó mint száz, jöjjön a Shake your booty!!!

 Itt a tavasz, süt a Nap, szép idő van. A gyíkok megszaporodtak és élvezik a szép időt. Valamiért beindítják Marciban a vadászösztönt, aki képes percekig hajkurászni őket, még akkor is amikor már réges régen eltűntek a fürge gyíkok. Marci csak azért is elkapja valamelyiket. Legalábbis szeretné. Ma körülbelül egy órán keresztül, ha nem tovább próbált a nyomára akadni egy szökött gyíknak. Ez a felvétel bőven a kezdeti lendület elmúlása után készült. Szóval képzeljétek el mennyire össze-vissza rohangálva, dobbantva, kaparva próbálta előhalászni a kiszemelt áldozatot, amikor először meglátta, amint eltűnik a bokrok között.

 Ma olvastam aztán rögtön telepítettem egy kiegészítőt a Facebook-hoz, ami hasonlóan akar (fog) működni, mint a Skype. Egyelőre felhívhatod a facebookos barátaidat, de később tervezik beleépíteni, hogy mobil illetve vezetékes hívásokat is bonyolíthasson a kedves facebook felhasználó. Valamint videótelefonálás is beépítésre kerül a későbbiekben.

Amennyire sikeresen futtat fel a Facebook csapat mindent, el tudom képzelni, hogy a Bobsled is hamar el fog terjedni. Nekem tetszik a dolog, mivel a skype-ra nagyon sokan nem szoktak, vagy csak adott esetben bejelentkezni. Azonban a facebook annyira központi dolog lett az emberek életében, hogy mindig mindenki rajta lóg. Így aztán könnyebb lesz elérni bárkit akivel beszélni akarok. Na és a beszéd a kulcs. Sokkal könnyebb szóban elmondani, mint írásban bármi is legyen a mondandó. Hajrá a Vivix csapatának meg a Facebooknak meg az app-nek, vagyis a Bobsled-nek.

Terjedjen csak!!!!!