Hosszú idő után ma ismét használtam a kamerámat kicsit. Először is az etető körül repkedő "bulizó" madarakat vettem fel. Aztán hagytam a kamerát ott, ahol van. Kicsivel később Marci kiment a kertbe, mint mindig, én meg gondoltam egyet és állványozott kamerával kicsit nyomon követtem a Hercegünket. Hozzáteszem FullHD felbontásban rögzítettem. Megpróbálok majd belőle valami szokásos, hangulatos, Marcis videót csinálni. Addig itt van néhány fotó, amit a kamerával lőttem.

...és itt következzen az évad táncosnőjéről, Balássy Szilviáról vágott hosszabb videó, ami Max Richter gyönyörű, On The Nature Of Daylight (Viharsziget, David Dawson balett) zenéjére készült. 

Hogy repül az idő...vagy mégsem?? Balássy Szilvia nyerte el a 2009-es évad legjobb táncosnőjének járó díjat, amit nagy ováció közepette vehetett át a Pécsi Nemzeti Színház színpadán. Nem is volt olyan régen, mégis annyi minden történt azóta, hogy akár távolinak is lehetne érezni. Pedig, szinte csak tegnap történt.

Neki készítettem videót. Egy hosszabb és egy rövidebb verzióban. Most következzen a rövidebb. 

Nagyon elhanyagoltam a blogomat. ISMÉT!!!! Lassan ez már megszokott lesz. Így aztán egy hosszabb kihagyás után majd csak körítés nélkül írok úgy, mintha mi sem történt volna. Most azonban elkezdem bepótolni, ami elmaradt. Legalábbis egy részét. Azonban előtte, az általam létrehozott és mások által finanszírozott vizsgálóbizottság kivizsgálja miért is haldoklott a blog jelenleg. Megkeresi a felelősöket és jól elbánik velük. Nos, amiért nem foglalkoztam a blogommal......dobpergés....a felelős megvan!!!!

Ő AZ!!!!

 Vettem a fáradságot és a legnagyobb Almácskámat, hogy megvágjam a Pécsi Balett: A Jó és a Rossz Kertjében című legújabb bemutatójának a promó-videóját. Még nem hivatalos ugyan, de remélhetőleg minden kívánságot és igényt kielégít majd. Körülbelül 6-7 óra vágás és legalább 24 óra konvertálás. Persze a konvertáláshoz én nem kellettem, azt végezte a nagy Alma. 

Eseményekben gazdag évem, évünk volt 2010-ben. Bizonyára ezzel a legtöbben így vannak. Lássuk mik is történtek velem és közvetlen környezetemmel. Don't worry!!! Nem lesz hosszú :-)

Januárban: az EKF megnyitó rendezvényén léptem fel, még Pécsi Balett tagként. Voltak Leányvásár előadások. Betanultam a Raza féle Sakk-Mattot is, Nyunyez Verdez helyét.

Februárban: Vincze Balázs igazgató urat leváltották Kovács Tibor személyére, majd gyors és hatákony harc után Balu visszaülhetett a székébe. A Bolero-t és az Elérhetetlen területek-et vittük Szarajevóba. Felkérést kaptam Vincze Balázstól, hogy fogyjak le. Ekkor 74 kg voltam.

Márciusban: Mr. Körte fotózta a társulatot. Berágtam és eljöttem a legvégén (dagadtsági komplexus). Megérkezett a társulathoz egy nagyon fontos ember, aki gyökeresen megváltoztatta mindenki életét és a Pécsi Balett szakmai útját. Ez az ember Leo Mujic. Próbatáncoltam a Közép Európa Táncszínázban, ahova nem vettek fel. Volt néhány Anconai szerelmesek előadás is :-)

Április: 63 kg és a zsírszázalékomra csak annyit mondott a mérleg, hogy "Error". Múlt és Jelen premierje. Hatalmas siker. A Change Back minden más magyar társulatot letaglózott. A Pécsi Balett-ről érdemes lett beszélni ezután és a visszhang nem maradt el. A premiert követő másnapi előadáson a táncosok fele olyan beteg volt, hogy csak csodával határos módon bírtuk végig csinálni az előadást, de végig csináltuk ismét nagyon jól. Hans Molenkamp fotós Editről és Rólam készített néhány fotót, amit a Nádor Galériában kiállítottak. Több, mint életnagyságú képek. Tánc Világnapja előadás.

Májusban: lazább hónap volt. Leo-t nagyon hiányoltuk. Volt néhány Anconai. Megkaptam a Jogsimat. Giselle-t vittük Németországba, Regensburgba, ahol Leoval is találkoztunk. Próbatáncoltam Duda Évánál. Sokat buliztunk Pécsen. Eldöntöttem véglegesen és bejelentettem, hogy eljövök a Pécsi Balettől. Nemcsak én jöttem el, hanem a Sissi, az Anett és a Bitó Sanyi is, aki a Francia Légióhoz csatlakozott. Alig tudtuk elhinni. Elbúcsúztattak minket a pécsiek. Most, hogy ezt írom be is könnyeztem kicsit visszagondolva. Nagyon jó idők voltak azok.

Júniusban: Macihoz költöztem hivatalosan is, minden cuccommal. Moszkva-tér: Improvizáció, Művész mozi: Meztelen vacsora, Operaház: Mefistofele próbák. Győri fesztivál: Change Back részlet. Sok munka!

Júliusban: Zágrábban jártam Leo-nál. Felkért, hogy vágjak neki videót. Gyakiztam vele egyet és megnéztem az ottani darabjának a próbáját. Ebédeltünk egy finomat és egészségeset. "My body said: Thank You", majd Pécsre utaztam tovább. Anna-udvar: Múlt és Jelen előadás. Triumph új kollekicó bemutatóján táncoltunk: Lazika, Sissi, Feledi Jani és szerény személyem :-) Balatonfüred: Anna-bál. A hónap végén találkoztam régi nagyon jó barátommal (egykori szerelmemmel) Kozár Eszterrel.

Augusztusban: Bocsi és Maci menni Amerika. Chicago és New York. Sajnos ennek a nagyon szép élménynek keserű vége lett, amitől nehéz a pozitív élményekre emlékezni, pedig 90%-ban pozitív volt. Az ember már csak ilyen. A jót kevésbé, a rosszat nagyon megjegyzi. Hozzáteszem az idővel morzsolódik a rossz. Nem teszem hozzá mi volt a negatív. Aki tudja, tudja, aki nem az pedig nem.

Szeptemberben: az Operaházban nyomattam a Mefistofele-t. Nehéz időszak volt, majd a hónap végétől a Pécsi Balett új produkciójára: A Jó és a Rossz Kertjében című balettre szerződtem. A koreográfus, Cameron McMillan nehéz eset volt sokunk számára, mégis új dimenziókat nyitott meg és tovább lendítette táncos képességeinket, ez nem vitás. Október: (50 éves Pécsi Balett Gála) és November is vele telt Pécsen, majd November 19-én megvolt a várva várt bemutató. Szintén nagy sikerrel, habár a kritikusokat megosztotta. Érdekes, mégis pozitív hangvételű cikkek születtek.

A December: néhány előadást, néhány haknit hozott. Egy reklámfilm-szereplést és Nagyon Boldog Karácsonyt. A Jézuska meg egy iPad-et tett a fa alá :-) Ma este Szilveszter estéjén ez a rögtönzött bejegyzés visszatekintés volt számomra az elmúlt évemre. Nosztalgikus, romantikus, érdekes, eseménydús, jó és rossz, hideg és meleg, tavasz-nyár-ősz-tél. Volt minden. Kívánok Mindenkinek Sikeres és Nagyon Boldog Új Évet!!!

 Tegnap írtam egy Boldog Karácsonyt bejegyzést már, csak elfelejtettem publikussá tenni. Asszem a feledékenység mostanában nagyon jól megy nekem. Tegnap mentünk Kláráékhoz és a hatalmas csomagba rejtett macit, ami majdnem kibökte a szememet, otthon felejtettük. Sebaj ma célba ért a Jézuska. 

Bemutatom a karácsonyfánkat, amit tegnap délelőtt díszítettem fel. Mindenkinek Boldog Karácsonyt továbbra is.

Szép Ünnepet Mindenkinek!!!

Boldog Karácsonyt Kívánok Minden blog-olvasómnak és barátomnak, családtagjaimnak és mindenkinek, aki ezt olvassa. 

Na persze nem valami sütiről van szó úgy, mint kristály pite, hanem egy kanadai származású koreográfusnőről. Crystal Pite 1970-ben született. 17 évesen a Ballet British Columbia tagjaként kezdte meg táncosnői pályafutását. Itt lehetőséget kapott koreográfusi vágyainak és képességeinek kibontására. 19 évesen, 1989-ben készített "Between Bliss and Me" című koreográfiája bekerült a Ballet British Columbia társulatának repertoárjába. 6 évvel később megnyert egy neves koreográfusi díjat, majd 26 éves korában otthagyta a British Columbiát és a William Forsythe vezette Ballet Frankfurt tagjaként folytatta pályáját. 5 évvel később visszatért Kanadába, ahol a Les Ballet Jazz de Montreal koreográfusaként működött 3 évig. Ezalatt az idő alatt hozta létre Vancouver-ben mostani társulatát, Kidd Pivot néven. A Trafóban is fellépett a társulat 2008 október 22-23án. Mivel fogalmam sem volt a létezésükről, főleg akkoriban, így nem is láthattam az akkor itthon bemutatott Lost Action-t.

Nos, amiért most már tudom, hogy ki az a Crystal Pite és mi az a Kidd Pivot, azt a YouTube-nak köszönhetem. Ott láttam a 2010-ben bemutatott Dark Matters című nyilván nagy sikert aratott darabjának trailerét. Engem nagyon megfogott, szerintem brutál jó. Biztos lesz, akinek nem mondok és mutatok újdonságot. Mindenesetre már a magam művelésére és szórakoztatására is megérte a kis kutatómunka.

 Körülbelül egy évvel ezelőtt publikáltam egy téli, havas videót Szentjakabon hó esett címmel. A bejegyzés címe ugyan "Vattafák..." volt. Nos, Szentjakabon mindig hidegebb van néhány fokkal, mint Budapesten, ezért is lehet, hogy itt (remélhetőleg) minden télen esik a hó. Na persze nem csak itt, hanem szinte az egész országban esik mostanság, de itt akkor is előfordul, amikor pl máshol nem. Jó lenne, ha Szentestére és Karácsonyra is jutna egy kis hó. Majd meglátjuk. Addig is kicsit meglelőlegezve kívánok Boldog Karácsonyt mindenkinek ezzel a rövid videóval.

Ez az első bejegyzésem iPhone-ról írva. Ma Pécsen dolgozok, de csak jövök-megyek. Ezért gondoltam, hogy kibírom a MacBook-om nélkül, de sajnos mégsem.

A címre visszatérve, a Medic'all Art Company egy kisebb, 5-6 emberből álló csoportosulás. A felállás változni szokott, azonban vannak fixebb emberek, akik eddig az összes előadáson részt vettek. A csapat és az előadások témája a "gyógyítás". Ez egy kb 35-40 perces improvizációs est, melynek hangulatával olyan légkört igyekszik a csapat megteremteni, amivel a nézők erre a rövid időre átkerülhetnek egy másik síkra és a tánc-zene harmóniája, szépsége gyógyító erővel hat a lelkükre.

A Medic'all Art Company táncosait Csabai Gabriella szervezte össze. Gabriella (Gabó) menedzseli az egész csapatot, performanszokat és mindent, amire szükség van.

Az előadások helyszínei és időpontjai a Medic'all Art Company Facebook adatlapján és az én weblapomon a www.davidkristof.net-en olvashatóak.

Videó később....

Egyszer lent, egyszer fent! Most éppen felfelé ívelek azóta, hogy egyszer volt, hol nem volt Szentjakabon jártam először. Lassan, de egyre inkább azt érzem, hogy biztosan megyek fel. Azóta a siker grafikonom, kisebb visszaesésekkel, mégis magabiztosan halad felfelé, néha-néha nagyobb kiugrásokkal.

Kevesen, nagyon kevesen tudják csak, hogy az itthon hatalmas sikert aratott Change Back előadás koreográfusa, Leo Mujic valamikor nyár végén megkeresett, hogy táncolnék e a Zágrábban készülő új darabjában. Mint, aki egy álomba csöppent úgy éreztem magam. El sem akartam hinni, azt gondoltam rosszul hallok. Aztán hamar koppantam, mert kiderült, hogy a munkafolyamat és a premier teljes mértékben ütközik, a már Pécsen elvállalt Jó és a Rossz kertjében dátumaival. Nem baj, gondoltam legalább a tudat, hogy dolgozna még velem, már az hatalmas dolog volt nekem.

"Telt múlt a time.....", szervezgettem az életemet, csináltam az előadásokat Pécsen, improvizáltam Pesten. Önéletrajzokat küldtem 3 német városba: Augsburg-ba, Mannheim-ba és Dortmund-ba. Mindenhonnan megnéznék személyesen mit tudok. Ez még nem jelent semmit, de nekem nagyon jól esik, hogy kiváncsiak rám. 

Itt a tél, a hideg. Nagy és fárasztó shopping túrák után csak találtam magamnak olyan cipőt, kabátot és sapkát, ami tetszik és megfizethető és legfontosabb nem fagyok meg benne. Az a 2 nap, amíg keresgéltem épp elég volt egy enyhébb megfázás beszerzésére, úgyhogy tegnap már este 6-kor elnyomott az álom és reggel 8:30ig aludtam. Jobban is lettem, pláne amikor az emailjeimet néztem.

Bejelölt egy bizonyos Masa Kolar. Mondom "ez meg ki?" biztos valami idegen ismét!!! Aztán látom, hogy levelet is fűzött hozzá, aminek a lényege kb ennyi: Szia, Masa vagyok. Leo barátja és dolgoznék veled.....WOW! megállt az ütő. OKÉ. Többi email....Leo is írt. "Dávid hívj fel, munkáról van szó".....gyorsan felébresztettem magam. Kávé, arcmosás azonnal felhívtam Macit, hogy mi történt, aztán mihelyt elég ébernek éreztem magam, hívtam Leo-t.....és igen!! Masa, akit Leo már korábban mutatott, (szabadúszó 2008 óta és nagyon sikeres múlttal rendelkező táncosnő), táncpartnert keres. Örök hála a sorsnak és Leo-nak és azt hiszem (Oscar gyanús), mindenkinek aki sodort az életben és most itt vagyok egy nagy ugrás határán, méghozzá nagyon közel. Zárójelben csak (nehogy leessek)!!! Nem fogok!!! Ma ugyanis buli van! Na jó bulizni csak belül bulizok. Igazából Jó és a Rossz kertjében előadás van. Ma így bulizok:)) és örülök.....

 Ma egész nap itthon pihenek. Maci tanácsának és az XMS segítségének hála, reggel beüzemeltem az új és korlátlan mobilnetemet, amit beüzemelhetetlennek hittem. Ugyanis, amikor rádugtam a gépemre nem történt semmi és a neten sem találtam semmi használható infót és még a szolgáltató Invitel sem tudott segíteni. A lényeg, hogy működik, sikerült!!! Most éppen újravágom Leo Mujic videóját. Igazából csak megvariálom a már meglévőt. Próbálok minnél izgalmasabbat csinálni az egyébként is jól sikerült anyagból. Na meg Leo!!! Csak jó lehet.

Egy másik Leo-s videó: Zágrábban ugyanazon a november 19-ei pénteken volt Leo új darabjának a premierje. Kár, hogy kimaradtam belőle.

Az Augsburg Ballet igazgatója, Robert Conn válaszolt az emailemre és meg vagyok hívva a január 22-i próbatáncra. Valamint a jobb felső sarokban minden egyes oldalfrissítéskor új idézetet olvashattok. Engem sokszor leköt.

Véget ért a munka Pécsen, már csak előadni és előtte bepróbálni fogok visszajárni (legalábbis egyelőre). Ma még lenyomatok 2 nagyon vicces Anconai előadást, aztán este irány a Nagy Magyar Alma!! Sajnos táncosként úgy vettem észre, hogy a mi Almánk kívül ugyan fényes és dicsérik a népek, hát belülről ez már kevésbé igaz. Egy szó, mint száz....elküldtem tegnap az önéletrajzomat egy kísérőlevél és egy YouTube-ra feltöltött Én táncos videó linkjének társaságában Augsburgba, Mannheimba és Londonba a Random Dance Company-hez. 

Sajnálatos, hogy még mindig nem áll készen az ország a művészetre. Nekem ez a szakmám, az életem. Ez az amibe maximálisan beleteszem magam és ez az amiből meg kell élnem. Itthon ez nem működik. Budapesten meg még kevésbé. Az alulfizetettség egy zavaró körülmény, azonban a megbízhatatlanság az, ami mindent elront. Nehéz szívvel, mert van ki idehúz, de muszáj lépni oda, ahol megbescsülik azt, amit csinálok. Nem utolsó sorban szakmaliag is fejlettebbek. Haladnak a korral.

 Ez a nap is eljött és nem a karácsonyra gondolok, hanem a premierre. Ma este 7-kor lesz a Pécsi Balett új nagyszínpados bemutatója. A Jó és a Rossz kertjében címmel, amit az új-zélandi származású, Londonban élő Cameron McMillan, az asszisztense Sarah Storer és a Pécsi Balett táncosai együtt hoztak létre. Tehát ma este végre elérkezett az idő, hogy a kemény 2 és fél hónap munka gyümölcsét learassuk dicséretek és gyümölcspárlatok társaságában. Hihihi-hahaha, olcsó poénból sosem elég:)

Elég fura, mert ahogy írom ezt kezdem érezni az elmúlást. Ez a próbafolyamat véget ér és hamarosan valami új kezdődik majd el az életemben. Egy új project, amiről van már elképzelésem, de még igazán nem tudom mi lesz. Egyébként meg nincs ebben ennyi, hogy most "atyaég vége van, most mi lesz?" Minden megy tovább, ahogy mennie kell és mindenki (elsősorban önző módon én) megtalálja a helyét és a következő helyes lépést meglépi. 

Eleinte, sőt nem csak eleinte, hanem nagyon sokszor éreztem, hogy ez a project, A Jó és a Rossz kertjében nem volt jó választás nekem, és sokat panaszkodtam. Ezt azonban csak a fáradtság miatt éreztem. Visszanézve az egész folyamatra ismét sokkal gazdagabb táncosként fogok haza térni és ez a balett is ad valami újat a táncosoknak és a közönségnek egyaránt. Nehéz volt, de megérte.

Hát, akkor PREMIERre FEL!!!!! Nézzétek meg Vincze Brigitta zseniális képeiből, Cameron McMillan által összeállított száljdsót:))